Ha este…
| Ha este, pilláinkon borús álom-sereg, |
| álmunkban szomorúság köde kavarog |
| s kelnek szivünkben édes, szendergő dalok – |
| a múltból kedvesünknek árnya közeleg: |
|
| áhított teste tiszta mézillattal lebeg, |
| – míg lelkemből kizengve forró szerenád |
| kedves kigyójaként karolja derekát – |
| kéjes vágyakban égve lázasan remeg: |
|
| köszöntlek, Pantéleia, azúrhab, hópehely, |
| arany mámortól csordúló arany kehely! |
| Forró öledbe hajtva fáradt fejemet |
|
| elalszom, tán örökre, keblednek illatán |
| mámorba ringva e szent csókos éjszakán, |
| mely félve lebben át lázálmaim felett… |
|
|
|