Birák
Elhihetné, akire gondolok, |
s az, akire te, hogy mit szenvedünk? |
Igaz birái csak mi lehetünk |
egymásnak, csak mi a törvény, a jog |
és mind a tanuk, az egész titok, |
s mind, ami lesz még vagy már tovatünt |
s ami megvilágithatja a bünt, |
mely készül csak és mégis ugy sajog. |
Voltak legendák? Ma is él Izolda |
és hü cinkosa: siettet az óra! |
Szeressünk végre bününkbe nyugodva, |
alázatosan; s ha majd elkövetjük, |
mondjuk azt, mondjuk máris: Megfizettük! |
Mentsük fel egymást és haljunk meg együtt. |
|
|