Birák
| Elhihetné, akire gondolok, |
| s az, akire te, hogy mit szenvedünk? |
| Igaz birái csak mi lehetünk |
| egymásnak, csak mi a törvény, a jog |
| és mind a tanuk, az egész titok, |
| s mind, ami lesz még vagy már tovatünt |
| s ami megvilágithatja a bünt, |
| mely készül csak és mégis ugy sajog. |
| Voltak legendák? Ma is él Izolda |
| és hü cinkosa: siettet az óra! |
| Szeressünk végre bününkbe nyugodva, |
| alázatosan; s ha majd elkövetjük, |
| mondjuk azt, mondjuk máris: Megfizettük! |
| Mentsük fel egymást és haljunk meg együtt. |
|
|