Késő

Késő: tudjuk, mit vesztenénk vele. De csak rejtsd kebled hivó bimbaját! Azt mondtad: onnan gyöngyözik tovább bennetek a vágy első gyönyöre, s igérted: elmondod majd, s hogy a te agyad meg tudja… Óh, ruhádon át, igy is süt és borzongat!… És mit ád, mit még e láz, hogy ne haljak bele?! Késő, de oly jó, oly gyönyörü ez! Vergődsz, mint én: mig tiltasz, segitesz. Igen és nem: minden rettenetes. Nem miattunk az!… Óh, nyujtsd, még, nagyon, ezt a nagy percet!… Ajkad ajkamon… Lobog a halál: nem lesz irgalom.