Réti alkony
Mondd, hogy: szép lesz! hogy ős jog! mennyei! |
Ha könny rontja vágyad igaz varázsát, |
bennem is rögtön ébred a halálvágy: |
be örök a pokol, be emberi! |
Oh, derüs önzés! Ur és szent, aki |
mindig töretlen kapja üdve társát |
s nem kötik szivek, mult, hit, pénz, barátság |
s az élet egyéb tekintetei. |
Fejed köré démutka-rácson át |
réti alkony tüz hunyó glóriát; |
csönd s illat a feketedő világ. |
Jó a fiatalnak, hősnek, baromnak! |
Mondd, hogy: végzet! Én meghalok maholnap. |
Lelkedet ittam siri italomnak. |
|
|