Réti alkony
| Mondd, hogy: szép lesz! hogy ős jog! mennyei! |
| Ha könny rontja vágyad igaz varázsát, |
| bennem is rögtön ébred a halálvágy: |
| be örök a pokol, be emberi! |
| Oh, derüs önzés! Ur és szent, aki |
| mindig töretlen kapja üdve társát |
| s nem kötik szivek, mult, hit, pénz, barátság |
| s az élet egyéb tekintetei. |
| Fejed köré démutka-rácson át |
| réti alkony tüz hunyó glóriát; |
| csönd s illat a feketedő világ. |
| Jó a fiatalnak, hősnek, baromnak! |
| Mondd, hogy: végzet! Én meghalok maholnap. |
| Lelkedet ittam siri italomnak. |
|
|