A csókod

A csókod? Már egyetlen pihenés. Évekig semmi; gyors seb azután; nyilt, égő seb, mely csukódni kiván s hülni; fájó cél a remény mesés kalandjaiban; a messzi Kevés, mely mindent sürit; a fogoly magány bilincstörése; végső tudomány, mig hiszünk benne; hazaérkezés. Csókolj, kedves! Nagy ut volt! Évekig nem tudtam, ki vagy, s most, hogy ajkaim ajkadon ismétlik szerelmemet, titkok s rémek zsufolnak s oly csodák, mintha sziveink percenkint egy-egy öröklétet beszélgetnének át.