Mint gyerekek

Ugy szeretjük egymást, mint gyerekek, gyáván és csaknem szüzien; riadt, sőt borzadó gyerekek, akiket, noha vigyáznak, gyors poklába kap, amit idéznek, a lángforgatag; ugy szeretjük egymást, mint gyerekek: még angyalunk a lelkiismeret, még véd, bár alkuszik, a büntudat. De ismétlődik minden emberi. Lobognak a lemondás sebei s egymáshoz futunk, egymást oltani: csak az együtt enyhit már, csak az együtt, csak a végső, kivánt és rettegett üdv, csak a csók, melyben magunkat feledjük.