Káprázat
| Káprázatok közt élek: teveled |
| rak körül ég-föld, becéz, rámborul |
| s keserü lelkem a te drága, uj |
| édességeddel édesiti meg; |
| mit öt érzék összehord, hizeleg |
| s csókol, mint az az öt delejes ujj, |
| mely tegnap az ujjaimhoz simult |
| s elhitette, amit nem hihetek. |
| Tested villamos tájaiban élek, |
| mintha már enyém volnál: mind igéret, |
| mint rég volt, amit ez a május ad; |
| ujjongó és tétlen várakozásban |
| ringok veled, mint egy nagy utazásban |
| s alig birom boldogságomat |
|
| Csak tudnám, ki vagy, Káprázat! Veled |
| ölel a tavasz, becéz, rám borul |
| s keserü szivem a te drága, uj |
| édességeddel édesiti meg; |
| mit öt érzék összehord, hizeleg |
| s csókol, mint az az öt delejes ujj, |
| mely tegnap az ujjaimhoz simult |
| s elhitette, amit nem hihetek. |
| Rózsaként nyiló tájaidban élek, |
| napjaink a szirmai: mind igéret, |
| illatukkal ittas a földi lég. |
| Kéz a kézben, tenger várakozásban |
| szállunk együtt, világnagy utazásban: |
| rég benned már s még mindig csak feléd. |
|
|
|