Két pokol

Jégagyarú viharok, bunkótalpas, fagydorongos, bölénynyakú, vészkolompos sarki kutyák, farkasok: mik ezek a förgeteg szőrösök az éjszakában? Rám uszúlt s bőg valahány van hókavarta szörnyeteg? Kést! Husángot! Emberek, hé! Elhal a szó. Soha többé hajnal: nincs mit menteni! Forgok, sírok, dőlök, omlok. De szivemet, ezt a poklot, semmi tél nem oltja ki.