Jég

Van fájdalom, oly hideg, mint a jég. Ugye, perzselte már kezedet a kilincs fagya? A lélek iszonya gránitként hűl ránk, belénk, pánt vagy ék: préseli a kín robbanó dühét, s ahogy, bár hő, roppant sulya alatt dermedve feszűl a lángtestü Nap, dermed ő is, s a szoritása ég. Vers lehet olyan hideg, mint a jég, mint a jeges Hold: láttad ma, ahogy a februári éjben ragyogott? Gyönyörű volt! Tükörhalk énekét hallgattam, s az űr csillagfény-neszét… Szivem is csillag. Éget. Mint a jég.