Januáréji olvadás

Kicsal az éjbe az arany Hold:
arany, sok fagyezüst után!
Száz arca nevetve virít száz
ujszülött, éji pocsolyán.
Láthatatlan erek csörögnek,
csengőket csöppent az eresz;
nekem most szép a hó: siratja,
 
hogy vége lesz.
Langyos szél szántja lent a földet,
szántja a fenti Adriát;
ezüstkék párákon arany Hold
s száz arany csillag ugrat át.
Ádáz csata dúl a magasban,
tengeré, kontinenseké…
Csengj, éj, csilingelj, olvadás, a
 
tavasz elé!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]