Őszi meggyfa
| Tar fa, te, szegény, sovány, fekete, |
| szomszéd telkünk zörgő kisértete, |
| tűnt erő s szépség roncs emléke, te, |
| esőben, magad bitója, te, fa, |
| rab dermedtség, te, görcs és tétova |
| ágbog-dadogás, nem dac, csak csupa |
| fekete rángás, te, fekete fa: |
| láttalak én, virágban! Zöld bozontod |
| partjai közt mámor özöne zsongott, |
| fény, hő, íz, illat, lepke, méh s madár, |
| s tudom, ifjú leszel még, az leszel, |
| s ha megint jön, egyszerre tizezer |
| vérpiros ajkad csókolja a nyár. |
|
|