Nemsoká

Nincs semmim. Nyugalom? Egészség? Fiatalság? Hit, pénz, jókedv? Ma az ingyen ég is borús. Hányódom vackomon, ördögök vasa nyúz. Rossz napomon rosszabb tegnapok kínja sajg át, s szörnyebb holnapoké. Szememet kikaparnák károgó gondjaim, ha erőm volna bús redőnyét egy kicsit felhúzni; s jaj, a hús, a testem: de öreg! A kutyaisten anyját szidhatnám: szidnám is, ha segítene némely kacskaringós szitok: de nem segít; vad émely fortyog bennem: fene e koldus életet! S nincs semmi! Csak a szív millió rühe mardos. Nincs semmi!… És mi ez a sok „nincs semmi” ahhoz képest, hogy nemsoká én magam se leszek?!