Julius csatája

Itt a pokol, a nyár: élvezem, mint az ördög. Ez a jó, ez az én kék-piros évszakom, az őrült julius! Mézsűrűn-vastagon folyik fény s levegő, s minthogyha belefőzött kertek – málna, barack – fűszereznék, gyümölcsök, párolgó rubinok; s ha szemem lecsukom, bundaként nyalogat minden kis fuvalom, lebegő bundaként a bársonynyelvü gőzök. De most szent ez a tűz, e pokol, sűrit, érlel. Hűl a Bak, fűt a Rák, forr a világkazán: most küzd, előre, most küzd meg a Nap a téllel! Az ősz már a csata eredménye. Sovány, vagy dús? –: most dől el, itt, az izzadó határban, s fent, az istentelen, rőt-azúr Szaharában.