Kisörsi nádas

A nád dala! Nem tudok úszni, hát
azt élveztem, a sárga-zöld bozótba,
a zizegő hajlongásba huzódva,
mely csupa fény meg árny volt, csupa rács,
a kékgyűrűs víz nyurga őrhadát,
csónakomból, az érzékeny vadont s a
bujdosó szelet, amely telezsongta
ijedős rejtekem. Legszebb a nád,
a muzsikus náderdő: milyen élet
hogy izgúl benne: a kiváncsi lélek
lábujjhegyen áll, s figyel, és remél!
Te is ilyen vagy, Költő: csupa lenge
idegszál leskel folyton, és beszél
haza benned, és néz a végtelenbe.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]