Kisörsi nádas

A nád dala! Nem tudok úszni, hát azt élveztem, a sárga-zöld bozótba, a zizegő hajlongásba huzódva, mely csupa fény meg árny volt, csupa rács, a kékgyűrűs víz nyurga őrhadát, csónakomból, az érzékeny vadont s a bujdosó szelet, amely telezsongta ijedős rejtekem. Legszebb a nád, a muzsikus náderdő: milyen élet hogy izgúl benne: a kiváncsi lélek lábujjhegyen áll, s figyel, és remél! Te is ilyen vagy, Költő: csupa lenge idegszál leskel folyton, és beszél haza benned, és néz a végtelenbe.