Ujévi katica

Hegyi házamból, vérpiros, kis remény, tavasz s nyár bogara, fedeles szárnyad emelintve vágyad már ki, szabadba vinne,   réglátott katica? Vadkan csörtet a havas erdőn s varjaival károg a tél. Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék: hétszer-hét nap kell, vagy talán még   több is, hogy kint megélj! Túlkorai fény csalt elő: jobb, ha még ablakomban maradsz. Az uj évnek vagy hírhozója, mint a kéményseprő, a gomba   s a szerencsemalac, – ne menj hát halni, pici Hétpötty! Volna csak itt, példádon át szemeimmel hátra s előre a hét pecséttel zárt jövőbe   látna ma a világ!