Correggio Lédája előtt
Mi, barátom, soha! Nőt férfi, férfit |
csak nő ismer meg; s csak így; noha még |
a desztilláló gyönyör sem elég |
titkaik kiszűrni, a lényegéit: |
a szent állatot! Nőben kielégít |
nem egyszer egyéb, ész, testvériség, |
becsület, modor, nemesség, derék |
teljesítmény, s a szépség maga: éppígy |
belőled is elég lehetne a |
lélek és szellem ennyi kincse (vagy |
akár egy rész), hogy mindent vagy sokat |
jelents, s ime, megmaradsz idegennek, |
mert nem tudom, s nem vágyom tudni: ha |
Hattyú volnál, mit kapna Léda benned? |
|
|