Correggio Lédája előtt
| Mi, barátom, soha! Nőt férfi, férfit |
| csak nő ismer meg; s csak így; noha még |
| a desztilláló gyönyör sem elég |
| titkaik kiszűrni, a lényegéit: |
| a szent állatot! Nőben kielégít |
| nem egyszer egyéb, ész, testvériség, |
| becsület, modor, nemesség, derék |
| teljesítmény, s a szépség maga: éppígy |
| belőled is elég lehetne a |
| lélek és szellem ennyi kincse (vagy |
| akár egy rész), hogy mindent vagy sokat |
| jelents, s ime, megmaradsz idegennek, |
| mert nem tudom, s nem vágyom tudni: ha |
| Hattyú volnál, mit kapna Léda benned? |
|
|