Nézz föl: a Nap!

Nézz föl s imádkozz: ott fent az a Nagy szétrombolja magát, csakhogy te élj! Lődd be gépeid szemét lángfehér őrületébe: őrűlt sugarak villámszárnyain tolong az Anyag benne s robban belőle, annyi s úgy, hogy értelmét s tetteit nyomorúlt agyad értő képletbe sose, csak áhitatba és rémületbe, vagy abba foghatja, hogy tiltakozik, sőt, hogy nem is észleli. Tényeid mindenképp változtathatatlanok s tőle függenek – nézz rá, és imádd, épp, mert tudod, hogy nincs igénye rád!