Fent és lent

Képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent!
Rakd föl leperzselt szárnyad ujra, hogy
indulhass ezredszer is; furakodj
számtani formulákba; barátot, ellent,
hit s gép sugalmát egyesítve (mind szent!)
őrjöngd át a végtelent, a Napot,
s használd, ha kell, mint fűtőanyagot,
a legvégső tömörítést, az Istent.
Képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent!
Be gyönyörű messziről lila-zöld
tájaival, s be múló, ez a Föld!
Tér, hő, mozgás, billió csoda rettent:
képzeld, Képzelet, a Képzelhetetlent,
s mindegy lesz, élsz-e, s ott fent-e vagy itt lent.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]