Mégis isteni?

Hogy gyűlhet beléd, Lélek, annyi? Úgy túltömött a fájdalom és a ma, mint bombát saját fojtó anyaga; s mégis ezer ablak és ezer út központja vagy: romok és háborúk felett úgy lüktet szét és össze a világ benned, hogy a kék Adria nem más neked, mint az a szörnyü zug, melybe tegnap a foglár Sors vetett. Hogy zsúfolhatnak sebek és kövek s birodalmak, álmok, évezredek? Ijedten nézek magamba: beléd: mégis hős vagy? Nem-földi származék? Mégis isteni, mint az örök Ég?