Hátha

Jaj, a kín, hogy nincs pénz és enni kell! Jaj, ez a gyors, kimerült szívverés! Jaj, a leplezés, kétségbeesés! Jaj, a sok, amit nem is mondok el! Jaj, hogy már csak szent szellemem, amely érintetlen, tartja bennem a lelket, a tűrő és kiváncsi: az emelget s biztat, hullát, hogy keljek ujra fel, keljek, siromból, mindig! „Pofa be!” – bőg rám a nap, és: „Nincs önérzete!”, – aki segít, s a világ: „Hazudik!”… Embertelen, mi van még, s mennyi, hátra belőled, élet?… Végeznék… De hátha tudok még… még… csinálni valamit!