Rabság

Szétszállni, mint a gondolat! Egyre jobban szorít a régi rabság: mindig egy testben élni, egy tér, szám, idő, egy anyag? Tele a lét csodákkal: itt, ott, mindenütt hív valami: nem nyugszik: atlanti vizeken kél a Nap, mely most ép lesiklott Badacsony mögé! Agyam ég, világít, szétszed s összerak: játszik! De igazán szabad akkor lehetnék csak, ha minden Volt, Van s Lesz bennem zajlanék. Boldogtalan, aki nem isten!