A rossz szerető

Egész testem őt nézte; az egésszel
őt hallottam s izleltem; mielőtt
indultam, már elértem, s őt, csak őt
éreztem a világból: a kivétel
lett a szabály, a parancs, lebegőbb,
mint az álom, szárnyalóbb, mint az éther:
kincs, legfőbb szentség, melyet soha kétely
ki nem kezd s szív csak áldhat. Nem a nőt
láttam már benne, de Azt, aki Minden,
Az volt, nem ő, a Szép, a Hihetetlen;
mégis, ahogy halkult a napi lét,
intő hiányként egyre hangosabban
szólt rám a tűnt gyáva, emberi dallam:
Mi lesz ebből, milyen új szörnyűség?!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]