A rossz szerető

Egész testem őt nézte; az egésszel őt hallottam s izleltem; mielőtt indultam, már elértem, s őt, csak őt éreztem a világból: a kivétel lett a szabály, a parancs, lebegőbb, mint az álom, szárnyalóbb, mint az éther: kincs, legfőbb szentség, melyet soha kétely ki nem kezd s szív csak áldhat. Nem a nőt láttam már benne, de Azt, aki Minden, Az volt, nem ő, a Szép, a Hihetetlen; mégis, ahogy halkult a napi lét, intő hiányként egyre hangosabban szólt rám a tűnt gyáva, emberi dallam: Mi lesz ebből, milyen új szörnyűség?!