A Holdhoz

Nini! Csak bámulok. Te vagy,   nyáréji Hold? Évek óta nem láttalak, elfelejtettem arcodat   s a halk mosolyt, mely ma is oly nőiesen tündöklik ezüst képeden. Régi barátnőm vagy nekem,   tér léghajósa, Hold! Az éj meztelenségedet   csodálni gyűl, érzem mennyei életed, s már éppúgy, ahogy tégedet,   ringat az űr. Nagy darab kő csak? Meglehet; de ma megfogtad szivemet: bármi, Te vagy legközelebb   az Égiek közűl.