A budai Várban

Nem láttam Róma Kolosszeumát, s most már nem fogom. Minek? Van elég, volt elég itt is üszök s omladék (épp azért nem kincs, mert nem ritkaság), itt, Budapesten. Három éven át multja roncsain botorkált a nép, tűnő roncsain, vitázva, miképp tegye ezt-azt… De közben talpra állt egy ház, egy utca, majd egész vidékek, a foltozott körútak; csak a Vár Kolosszeum még s Róma… Fut az élet s az idő mindent legitimizál: jobban fájnak itt e végső romok, mint idegenben kőpor-városok.