„Ércnél maradandóbb”

Itt a bronz, a profil… Ki létrehívta, nem látta élve: mesteri kezét szivem keze vezette s régi kép – Igen, itt a mű, a kései, itt a még ifjú arc, éremmé alakítva; s néha elnézem: „Ilyen volt?” S: „Be szép!” Majd: „Igy élnek a százados mesék, ha szív őket s ily tudás hozza vissza!” Itt az érc; s te, aere perennius, versem, aki csillagfénykoszorús gyászodban már-már mosolyogni tudsz, túléled őt! s joggal túl te, plakett: szebb, mint ő volt, s több a ti létetek! …Neki azonban… minden… egyremegy.