A szörnyeteg

Ez az: mért kellett más is?!… Nem elég, még a legjobb sem elég, amig egy?… Sötét éhség a vér: szerettelek, s mást is, százakat, – nem voltál elég! Megjártam poklaikat: nem elég akarat, hűség, jóság, szeretet; ima és vezeklés még kevesebb: ördögi elv az „elég nem elég”! Bőg teste óljában a szörnyeteg, – súgja őrűlt barátom. De lehet oltanom lámpás érzékeimet, hogy megvakúlva – lássak?… Jaj nekem, mért hazudtam, hallgatva, kedvesem!… (De hátha te is így voltál velem?!)