Mérlegen

Képzelj bele minden bűnt – megbocsátod? Kár sírni másképp: csak önzésedet s hiúságodat gyötri a szived, mely gyönyörre, zavartalanra, vágyott. Tedd hát mérlegre az egész világot: az, vagy ő – melyik kéne? Szó helyett választásod meggyőző tett lehet: vállalnád vele rögtöni halálod?!… – Nem tudom! – sírok föl. – De egyre jobban fáj, amit még az élőnek okoztam, titkos részem a hallgató titokban: ki ártott neki, ha szóban, ha tettben, verje meg, ha van, verje meg az Isten; s ha én, verjen meg százszor jobban engem!