Veszélyek

Ahogy a rétet megrohanja száz s száz s ezer méh és lepke s kirabolja, ezerfelé úgy hordja, messzehordja minden szó, kép, rezzenet s kézfogás kóbor lelkünket, sóvár s glóriás álmainkat, s talán épp ezzel oldja vissza a mámorba, a legnagyobba, az ős istenbe: villámként cikáz nő s férfi körűl, míg él, szüntelen a jó vagy rossz veszély, a szerelem, a jó-rossz vonzás, a könyörtelen, a vágy a másba, ujra, a gyönyörre, az Igazibbra… S tán így teszi tönkre az Igazit, egy perc alatt, örökre!