A baj

Hogy nincs Isten, veled is az a baj; mint mindennel! Ha volna, egy kicsit tán csak használna az ész vagy a szív, a becsület, a munka vagy a jaj; öreg érdem ezt-azt, vagy fiatal erő tán csak kivívna, valamit, ami nem foszlik, nem zsugorodik semmivé az agy roncs álmaival. De hát nincs (csak még nem mindenki tudja): s nincs más, kihez fordúlni: ujra s ujra kétségbeejt minden cél örök útja. Mint veréb csőre a réműlt magot, forgatnak szájukban a gyors napok… Csoda, ha már tőled is borzadok?