Omló szirtről

De voltál légyen bármi s bármilyen, most, hogy nem vagy, s mert hinni lehetetlen, hogy a csillagkavaró egyetemben még egy zátonyon találkozz velem s ujra megadhasd mindazt, kedvesem, amit huszonöt éven át szivedben s ifjú lelkedben annyira szerettem, s mert bennem is fogy az élő jelen: szirtemről (omló szirt! halálod éve!) érzékeink és tudatunk cseréje szűntén csak nézek az örök időbe s elnémít látni, hogy a végtelen zajlásban minden, ami volt, milyen tökéletesen jelentéktelen.