Az volna méltó
Fénnyé áthallva, testté sűritetten |
(egy főnév s benne tízezer ige) |
az örök Titok szava kellene, |
hogy ne kontármód mondjam-festegessem: |
tettenérve a tettenérhetetlen, |
a teremtés őrűlt költészete, |
az, ami voltál, mit sem sejtve, te, |
te, tizezer isten a szerelemben! |
Tudni a csodát, mely folyton a másik |
pólusba szakad és visszacikázik, |
végső s legelső hieroglifáit |
minden életnek: azt, azt kellene: |
az volna kép, hozzád méltó, zene, |
s vers, glóriád, s bús szivem öröme. |
|
|