Akkor megrezzen

Ha véletlen itt jártok valaha, szellőfriss lányok, sugárszemü nők, s megálltok egy percre e sír előtt, nem tudom, lesz-e még dísze, s hogy a fejfánál áll-e a két rózsafa: virágok, lepkék és kis zümmögők társaságára kellett bíznom őt, a kedvest: ez a végső otthona. Ki volt? Mindegy már. Gondoljatok arra, aki legforróbb örömötök adja, s akkor megrezzen ajkatokban ajka. Érte szerettem az életemet. Olyan volt, mint a legszebb köztetek. De nincs segítség. S nem lesz! Menjetek.