Jog és hiúság

Talán csak a hiány, a messzeség, talán csak a halál eszményitett oly hatalmasan, hogy megtelt veled egy egész évem, ahogy soha még: tele ím a huszonhatodik év, sőt túlcsordítod! Ami emleget, az hála már inkább és szeretet s tanúlság (az is igaz menedék és mindenkié!): azt hirdeti, hogy jól becsűlje mind, akinek jutott, a nagy érzést s a nagy pillanatot, s irtsa, amin fájdalmam, késve, átlát s amin tönkremegy annyi szép barátság, joga önzését, szive hiuságát!