Egyéb nem

Minthogy belőle egyéb nem maradt, szeretem, ami körülötte volt, a kis párnát, melyre feje hajolt, karperecét, elárvúlt tárgyakat, a kulcsot, mely hozzá vitt, távolabb erdőket, városokat, úti port, amit együtt vertünk fel, a mosolyt, mely szivéből a szemébe szaladt, mikor festették: – nem pótolja, de az egész világ tele van vele s most tudom csak igazán, mennyire; ég s föld s minden őhozzá kapcsolat: szeretnem kell gondolataimat, minthogy belőle egyéb nem maradt.