Csak egy ily szép nap

Csak egy ily szép nap kellett volna, csak egy ilyen, akkor, óh, egyetlenegy, vagy csak egy óra, a makacs telet megtörni benned, csak egy pillanat, mely a reményre megint rákapat, valami derű, a fukar egek magasából valami üzenet, mely tavaszt igér, fényt, csillagokat: s tán ma is élnél! De, heteken át, mig bent borzongva vívtad nagy csatád, sötét volt, nyirkos, mocskos a világ: az is gyilkosod: szivem elszorúlt, látva, hogy, két napra rá, hogy kigyúlt, hogy tündökölt az ég, – a nyomorúlt!