Mégis

Ha sóhajod, többé nem hallik át, ha könnyed, soha nem hull már ide, ha emléked, szavak kisértete, ha vágyad, nem te szítod parazsát, ha mindig, a veled-halt ifjuság, ha talán, a nagy űrt ragyogja be, ha nincs, még benne van a volt ize, ha van, akkor is iker árvaság. Nem csupa innen és nem csupa túl, mihelyt megszövöm, szálaira hull s úgy fut a semmin keresztűl-kasúl: mégis egy vérem láng-csöppjeiben, mégis valóság, élet és jelen – mégis te vagy Minden Perc, kedvesem.