Most csak lélekben

Jó volt, míg éltél: most, bárhogy szeretlek, nagyon hiányzik testi meleged, hozzámbújásod, a tekinteted és hangod selyme, s az állati selymek, a bőrödéi, s mozgásod, a melled, s mind, ami voltál, kéz, láb, szív, szemek, agy, száj, fül: ha csak vártam jöttödet, érzékeim már veled töltekeztek, s ha csókoltál, ettelek-ittalak, hús, csont, ideg, száz szájjal szívtalak s huszonöt évig meg nem untalak; most csak lélekben tudunk keveredni s meztelenséged is csak képzeletnyi: nem bírod inged, a halált, levetni!