Végérvényesen

Hogy oly egyszerre, s végérvényesen, az külön dermeszt! Csak a szörnyü tény, mely mindennél több (hogy nem vagy, szegény barátnőm!), csak az némítja szivem szüntelen háborgását tetteden, csak a belátás, hogy úgysincs remény, páncél s varázsszer… Hideg és kemény, gyémántkemény a tőröd, szerelem! Hogy egyszerre! – Van irgalmas halál… S végérvényesen! – A tiéd sivár, mint volt: nem enyhűl s mind mélyebbre fáj… Puha voltál, jó, meleg, kedvesem: arra vágyom, arra emlékezem… S most zord s kemény vagy, végérvényesen.