A tanító szív

Szived ijesztett néha. Te neveltél, s te többet tudtál, mint a boldogabbak, többet, mint akik sohasem inognak, többet, drágám, mint aki sohasem fél. Keserűbbnek tudtál a többieknél és megbízhatatlannak és bolondnak, s bár hálás voltál hálás mosolyomnak, „Túlsok a gyönyör!” mondtad, s nem nevettél. Túlsok a gyönyör! Kritikád ma néma. Túlsok a gyönyör? Óh, jaj, túlkevés ma, s e kevés is a tiéd maradéka! Most is nevelsz: most kínodat tanúlom, kínod jeleit a fekete úton: titkos vádjuktól sohasem bucsúzom!