Népek csatái

Téli álmát alussza denevér, gyökér, csiga, sün, a magvak s a férgek. Te mélyebbet!… De skarlát események nőnek föléd, rád, köréd: az a vér, mely messze dől, itt is dől; ideér a dörgő tűz: rajtam át, bár nem érzed, megint sujt a sors: ahogy nekem élned tilos volt, tilos, ami neked él: népek csatái gyúlnak égre, hogy kioltsák az emberiség nagyobb sebével bennem láng-sebed, Halott; csak úgy, mellesleg: nem engem akarnak elfújni, csak füstbe-éjbe takarnak: – társad leszek, mielőtt elsiratlak?