A fekete határról

Türelem és művészet valamit csak gyárt, íme, fájdalma anyagából: szólítom s festem a hajdan s a távol kisértetnémán alvó tájait. Szabad időm emlékeddel telik, s téged épít, ha gyúl és idelángol egy kis szikrád a fekete határról s visszazeng egy csókod a szivemig. Minden más halál: bármiről beszélek, rólad hallgatok vele; így meg ébred kezem alatt s szinte szól már a lélek. Csönd, vagy még rosszabb, vagyok nélküle: sas-távlat életirtó hidege vagy a szív forró gépfegyvertüze.