Névnap

Forduló volt: gyanutlan emlegették a szót, mely őt is jelölte; de csak idegenek; reméltem, tán akad köröttem szív, melyben rezzen az emlék, vagy lélek, amely tudja, mit szeretnék (engesztelődjék minden áldozat!): de nem! – s az én szám is csak másokat híva hagyta el a fájó keresztnév: annak neve, aki a legnagyobbat adta nekem, amit szerelem adhat, azé, ki sírjából is megdobogtat: a név, a másnak gyűlölt, becstelen, az üvegálarc piros szivemen: a te neved, szegény Erzsébetem.