Más nők

Nézek más nőket: két láb hozza őket és viszi, csont s hús építményeit, olyanok, mint te: szárnyas szerveik beléjük kötik az eget, a földet – melyikbe hogy! – központok, nem különbek egyéb élőknél: mind ürűl, telik, s némelyik gyönyörű, de mindegyik vegytan és géptan gyártmánya. Belőled ennyi sincs már, de ha rád gondolok, ma is több vagy mindennél! Mi tudott – mi tud? – úgy kápráztatni, mily titok benned s bennetek, hogy oly hidegen nézek rátok, és mégis részegen?! Soha se túl, se innen: jaj nekem!