November

Az ősz legutolsó virágait szedem. November siratja magát. Sárban gázolok a dúlt réten át, s mintegy válaszként bennem is esik. S ez így lesz most már mindig, mindig így. Most lettem öreg, céltalan a vágy. Gördűlne elém az egész világ, nem jutnék benne, csak a sírodig. Apró csillagok, kék s arany szemek, szerények, fakók, ismeretlenek gyűlnek csokromba, szerényebbeket már te se kívánhatnál. Gondolatban, míg szedtem, te kisértél, szép halottam, s most árván nézem őket: kinek adjam?