Nemcsak terólad

Nemcsak terólad, rég nemcsak terólad van itt szó, kedves: mint nekem te, sok fájt már s fáj majd még élőnek halott: köztük siratlak! Ahogy ma mi, holnap különbek ejtik szemükből a holdat s napot, kezükből szerszámuk szokott örömét-fáradalmát, és ahogy nemzedékenkint egész birodalmak, huss, tűnnek, mind! Tartalma semmijét legjobban benned tárta fel a vég: óh, be más volnék, ha lehetne még, hozzád, be más, te, legönzetlenebb: rettegve siratok és szeretek, mióta nem vagy, minden életet.