Mint nekem te
Csordítja őket s nincs meg a szavakban. |
Szégyen: csak mellébeszélni lehet! |
Vissza kéne vonnom verseimet. |
Fogan, nemz, és megfogalmazhatatlan! |
Idézni is csak körülírva tudtam, |
hernyóban lepkét! Utcagyerekek |
s bölcsek nyelvén egyforma üzenet: |
tündéri parancs az állati magban. |
Ah, ismernénk egy kicsit legalább! |
csak a játékos titok fut tovább |
s létünk örök kényszere-láza benne: |
az ugrik meztelenből meztelenbe, |
s úgy kell a mindenségnek, mint nekem te. |
|
|