69.

Mint nekem te

Csordítja őket s nincs meg a szavakban.
Szégyen: csak mellébeszélni lehet!
Vissza kéne vonnom verseimet.
Fogan, nemz, és megfogalmazhatatlan!
Idézni is csak körülírva tudtam,
hernyóban lepkét! Utcagyerekek
s bölcsek nyelvén egyforma üzenet:
tündéri parancs az állati magban.
Ah, ismernénk egy kicsit legalább!
De ősökön és utódokon át
csak a játékos titok fut tovább
s létünk örök kényszere-láza benne:
az ugrik meztelenből meztelenbe,
s úgy kell a mindenségnek, mint nekem te.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]