Ki-mi voltál?

Ki-mi voltál? S milyen? Tízezredik próbám ez, lényed desztillálni… (Tán itt fog a szó!)… Szétszedlek, könnyü árny, s összeraklak, imbolygó mozaik: s oldalak, sűrítlek – emlékezik minden érzékem! – de egymás után csapja csak ki ügyetlen kémiám egyszerre-volt s szétszállt elemeid. Szivek szive, idegek idege, élet s halál édes együttese, hogy ujra légy, csak egy szó kellene; s olyan szó nincs (nemcsak rád: senkire!): tűnt titok vagy, csillaghűs képlete valami Legfőbb Jónak: te, te, Te!