A legrövidebb vezeték

Mondok valamit, kedveském: Szeretlek! Vagy ezt tudod már? Akkor egyebet, valami ujat, – add a fejedet, nézz a szemembe és mondd, hogy: Szeretlek! Huszonöt év kevés volt rá… Szeretlek, másodpercenként… Egész lelkemet beléd kötni ez a legrövidebb vezeték, ez a villámgyors „Szeretlek!” Szeretlek: ebbe búvik a szivem, vele ma is veled keveredem, ez a halálom, ez az életem; s feltámadásom, ha te is felejted, mint én, hogy nem vagy, s te is ujrakezded a szót, a régi szót, azt, hogy: Szeretlek!