Feloldás és fenyegetés

Egy-egy dolog, amiről még beszéltünk, megvalósúl, s ez meg az elmarad: tudsz róla, Halott: mégis egyre csak távolodsz; a sok szörny gond, melyben élünk, velünk együtt sok drága szenvedésünk elemészti: mint a szív, ki-kihagy bennem az érző emlék, ami vagy – S különben is közelít már a végünk, a tűnő erő hozza: szeret, érzem, barátnőd lett megint a feleségem, hisz mint egy naponkénti temetésen, úgy részt vesz nyilt gyászomban… Be komor jel, hogy húszévi kínt s vádat most az old fel, ami először tebenned fogyott el!