64.

Itt az ősz!

Szavaim, arany méhek, itt az ősz:
keressétek a sír virágait,
s fáját, melyen még piros rózsa nyit!
Siessetek: pár nap csak, s győz a hős
fényen, melegen a hideglelős
ború: mint az év, rám alkonyodik
a vég, s ujra kioltja őt, akit
éltetni nem voltam elég erős!
Pár nap, s már jön tán a teljes pokol,
a gondolaté, a semmi, ahol
szűnök én is, őre… Fájni se oly
alázó, mint elmúlni… Nem! Esőzz
s komorodj: lesz sugaram, mely legyőz,
hozz ránk bármily éjt s telet, irigy ősz!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]