Itt az ősz!

Szavaim, arany méhek, itt az ősz: keressétek a sír virágait, s fáját, melyen még piros rózsa nyit! Siessetek: pár nap csak, s győz a hős fényen, melegen a hideglelős ború: mint az év, rám alkonyodik a vég, s ujra kioltja őt, akit éltetni nem voltam elég erős! Pár nap, s már jön tán a teljes pokol, a gondolaté, a semmi, ahol szűnök én is, őre… Fájni se oly alázó, mint elmúlni… Nem! Esőzz s komorodj: lesz sugaram, mely legyőz, hozz ránk bármily éjt s telet, irigy ősz!